Sherlock Holmes és dr. Watson túrázni mennek, felállítják a sátrukat, és elalszanak. Néhány óra múlva Holmes felébreszti hűséges társát:
– Watson, nézzen fel az égre és mondja meg, mit lát!
– Millió csillagot látok.
– És mit mond ez önnek?
Watson eltöpreng egy darabig.
– Asztronómiai szempontból ez azt jelenti, hogy milliónyi galaxis létezik, és potenciálisan milliárdnyi bolygó. Asztrológiailag ez azt jelenti, hogy a Szaturnusz az Oroszlánban áll. Az idő tekintetében ez azt jelenti, hogy körülbelül negyed négy van. Teológiai szempontból ez a bizonyíték arra, hogy az Úr mindenható és hogy mi kicsinyek és jelentéktelenek vagyunk. Meteorológiai nézőpontból ez arra enged következtetni, hogy holnap gyönyörű napunk lesz. És Önnek mit mond ez?
– Watson, maga looser! Valaki ellopta a sátrunkat!

A falu kovácsa oktatta az új inasát:
– Először kiveszem a patkót a kohóból, aztán ráteszem ide, az üllőre. Amikor megrázom a fejem, te ráütsz azzal a kalapáccsal.
Az inas így is tett.
Azóta Ő a falu kovácsa...

 A rendőr megállítja a székely bácsit.
– Hé bátyám, mit visz azon a szekéren?
A székely odahajol a rendőr füléhez, és belesúgja:
– Szénát.
– És miért sugdolózik?
– Hogy a lovak ne kérjenek!

– Mi csillapítja a farkaséhséget?
– Piroska.

 A pap a plébánia kerítését szögeli. Egy kisfiú ott áll és vigyorogva bámulja.
– Na, kisfiam, te mire vársz itt?
– Arra, hogy a pap bácsi mit fog mondani, ha az ujjára csap a kalapáccsal...

Hogy kapta Benedek Elek a nevét?
Anyukája reggel beszólt a kisfiának:
– Benn vagy még az ágyban?
– Benne, de kelek.

A székely atyafi szeret a pohár fenekére nézni, és egyre gyakrabban. Az asszonya ezt nem nézi jó szemmel mert, ha a férje túl sokat iszik, akkor durva, nem beszámítható.
Egyik nap jönnek a tehenek a csordából haza és szokásuk szerint egyenesen a vizes vályúnak esnek.
Amikor befejezik az ivást mondja az asszony a férjének:
– Látod-e te, ember, ez csak egy marha és mégis tudja mi az elég!!!
Erre az atyafi:
– Vízből én es tudnám!

Egy ember nagyon fél a szellemektől, éjszaka mégis a temetőn keresztül kell átmennie a faluba. Óvatosan lépked, amikor egyszer csak kopácsolást hall. Észreveszi, hogy az egyik sírnál egy fickó a sírkövet vési.
– A francba, a szívbajt hozta rám... mit csinál itt maga az éjszaka közepén?
– Elírták a nevemet, azt javítom.

Benedek István humoros definíciója szerint, melyet 1963-ban a Csavargások az Alpokban c. művében írt:

"Négyféle turista van a világon:

• Először is a kocaturista, aki előkelően kiöltözve és szakszerűen fölszerelkezve ide-oda lötyög, s mindig többet mutat, mint amennyire valójában képes. Például jégcsákánnyal mászik föl a Kals-Matreier-Törlre, hegymászó kötéllel sétál a Bindel-Wegen, csodálatos alpinista teljesítményekről számol be, amelyeknek legfennebb nézője volt vagy olvasója. Ha mégis fölmegy valami komolyabb hegyre, akkor vezetővel cipelteti föl magát.
• Második a kulturista, aki olyan kultúrember, aki szereti a természetet. Nem köt magára kötelet, nem vállalkozik erőmutatványokra, fölsétál addig, ameddig kényelmesen feljuthat, pihen és gyönyörködik, nem veti meg a kilátóhelyen létesített vendéglőket.
• Harmadik az igazi turista: a természeten kívül a teljesítmény is érdekli. Az, amit ő teljesít. Felszereli magát kötéllel, jégcsákánnyal, hágóvassal, ha a szükség úgy kívánja, nekivág a legmagasabb csúcsoknak és örül, ha meghódítja őket. A csúcson kétszeresen jól érzi magát: élvezi a természet szépségét és élvezi a megtett utat, a nehézségek legyűrését...
• Negyedik a fajturista. Olyan mint a tisztafajú tenyészállat. 
  Abban különbözik az előbbitől, hogy csak a teljesítményt élvezi. Minél nehezebb falon mászik föl, minél nyaktörőbb mutatványokra vállalkozik, minél hajmeresztőbb bravúrt old meg, annál boldogabb. Tökéletesen értelmetlen feladatokra vállalkozik: zord északi falakra mászik, holott a déli oldalon kényelmesen feljuthatna, életveszélyes első megmászásokon töri ki a nyakát, napokat tölt viharban a hegyek csúcsán vagy gleccserszakadékokban, hogy a végén eggyel több négyezrest jegyezhessen be a naplójába.

Összegezve: a kocaturista önmagát szereti, a kulturista a természetet, az igazi turista a természetet és a teljesítményt, a fajturista csak a teljesítményt."

 A borban bölcsesség, a sörben szabadság, a vízben pedig baktériumok vannak...

Székely ember pityókásan megy a szekéren hazafelé. Megállítja a rendőr.
– Kérem a vezetéknevét és a keresztnevét!
Mire a székely csodálkozva kérdezi:
– S ha odaadom, akkor engem ezután hogy fognak hívni ?

 Magyar órán. A tanár mondja:
– Egyszer és mindenkorra: a helyes kiejtés szerint nem vella, hanem villa; nem tenta, hanem tinta; és nem penna, hanem... toll.