Hogy el ne tévedjünk :-), induljunk most is a kályhától, az alapoktól, és jöjjön pár meghatározás:

A turistajelzéseknek fontos szerepük van a természetben való tájékozódáskor, ezek a jelek a turistautak azonosítását és követését segítik terepen és térképen.

De mi is a turistaútvonal („turistaút”)?
Olyan közérdekű gyalogos turista útvonal, amely egy kiindulópontot (pl. települést, szálláshelyet) egy vagy több természeti (illetve épített örökségi) látványossággal köt össze, és a követhetőség biztosításáért megfelelő távonként útjelzésekkel van ellátva. Segítségükkel a természetjárásban kevésbé otthonos emberek is elindulhatnak túrázni úticzéljukhoz, hiszen „csak a turistajelzéseket kell követni”, akár nyáron, akár télen. A turistaútvonalak követhetik az erdészeti utakat, szekérutakat, vezethetnek havasi gyepeken, gyalogösvényeken, de akár sziklákon is, bejárásuk legtöbb esetben nem igényel különösebb technikát, maximum jó erőnlétet és megfelelő felszerelést.

A szokásos hegyi turistautakon (románul traseu turistic montan) kívül léteznek tematikus (vallási-, zarándok-, kulturális-, történelmi-, zöld-, bor-útak…) és rekreációs célú (kerékpáros, szaladó, sziklamászó, sífutó, lovas stb.) útvonalak is, ezeket is turistajelzésekkel jelölik ki.

A természetben a turistajelzéseket jól látható tereptárgyakra (fák, sziklák, nagyobb kövek) illetve mesterséges objektumokra (vas-, fa- és villanyoszlopokra, épületekre, kerítésekre) festik vagy helyezik. A jelek lehetőleg a haladási irányban, szemmagasságban (a földtől 1.5–2 méterre) kell legyenek (másképp a hóban nem látszanának), és tereptől függetlenül az egyik jelzéstől mindig kéne lássunk legalább egy következő jelzést (mindkét irányban). Egy turistautat oda- és vissza is el kell látni időtálló jelzéssel.

Gyalogos turistajelzések Romániában és ezek rendszere.

Románia mai területén az első turistautat még az Osztrák–Magyar Monarchia idején, 1877-ben Friedrich Deubel jelölte ki, a Királykő-hegységben. Ekkor még nem volt egységes rendszer, mindenféle jelekkel találkozhattak az akkori túrázók.

A jelenleg használt jelzésrendszert 1945-ben alakították ki és a „hegyimentő törvény (magyarul)” harmadik mellékletében (HG 77 / 23.01.2003, Anexa 3 LETÖLTÉS ROMÁNUL) olvashatjuk a normáit.

A megyei hegyimentő szolgálat (servicii publice județene SALVAMONT) irányítja és felügyeli a területére eső (hegyvidéki) túraútvonalak kiépítését, jelzését és karbantartását. Ők terjesztik fel (a Turisztikai Minisztériumnak) hitelesítésre („omologare”) az új (és a felújított régi) hegyi turistaútvonalakat, illetve ők kérhetik a meglévő útvonalak megszüntetését.

A jó láthatóságért Romániában a turistajelzés alapja minden esetben fehér, erre festik a megfelelő színű és formájú jelet.

Turistajelzések alapja: 16–20 cm oldalú fehér négyzet, háromszög vagy kör, ez fényvisszaverő kéne legyen. Az erdészjelzéseknek NINCS ilyen fehér alapja, ez által lehet megkülönböztetni őket.

Turistajelzések színe: piros , kék , sárga ("roșu", "albastru", "galben").    

Romániában a Kárpátok főgerinczét a kommunizmus ideje alatt végig piros sávval akarták jelölni, ebből alakult ki az a közvélemény, hogy a színek fontossági sorrendet jelölnek, de az új törvényekben nincs ilyen szabályzás.

Turistajelzések formája: függőleges sáv („csík”) , egyenlő szárú kereszt , egyenlő oldalú háromszög , pont (kör) . [Ugye, nem felejtettük el, ezek mindig fehér alapon vannak...]

A három szín és a négy alak 12 különféle jelzést alkothat, ezek a hivatalos (alap) turistajelzéseink. Ezekhez még nemrég hozzácsatolták a piros színű pont-duplakör jelzést, főleg azokon a helyeken (pl. Az Erdélyi-szigethegységben), hol már túl sok jelzés fonódott (haladt egyszerre).

A turistajelzések színe nem rangsorol/osztályoz/kategorizál, viszont az alakjuk igen, ez határozza meg a túraútvonal típusát, de ez nincs összefüggésben a túra NEHÉZSÉGÉVEL.

(Például: egy háromszöggel jelölt, csúcsra vezető túraútvonal sokszor nehezebb, mint a gerinczen haladó sáv jelzésű túraút.)

A fő jelzések a sáv („bandă”) és a kereszt („cruce”).

Függőleges sávval a fő útvonalakat (magisztrálékat, vándorutakat) jelzik, melyek hegycsúcsokat, tájegységeket kötnek össze és majdnem végig hegygerincen haladnak. Ezeknek végigjárása akár több napot is igénybe vehet.

A kereszt jelzésű (összekötő) utak a fő útvonalakból ágaznak le, ezeket kötik össze (átkötő jelzés), illetve főbb településekhez, közlekedési ponthoz (vasúti, busz, stb. megállóba) vezetnek (leágazó jelzés).

Másodlagos jelzések a háromszög („triunghi”) és a pont („punct”).

Ezek majdnem mindig fő jelzésekből ágaznak le és a kirándulók szempontjából fontos tereptárgyakhoz vezető, rövidebb utak jelzései.

A háromszög jelzések általában csúcsokra, hegytetőkre, kilátókhoz vezetnek

A pont jelzésű utak lehetnek körutak, vagy vízhez (forrásokhoz, folyókhoz, vízkitörésekhez), illetve kilátópontokhoz vezetnek.

Pont dupla körrel: nem oly rég elfogadott jelzés, az oda-vissza ugyanott haladó („vakbél”) túraútvonalakat kell ilyennel jelölni… de van bőven ellenpélda. A törvény szerint csak piros színű lehet… de van bőven ellenpélda.

Egyesek szerint volt egy megegyezés, hogy a piros színt a vulkanikus-, a kéket a metamorf- és a sárgát az üledékes-közeteken haladó turistajelzéseknél kell használni, de ennek semmi valóságalapját nem találtuk.

Pár szabály:

• Ha több jelzés halad együtt, akkor ezeket egymás alatt/mellett, de ugyanazon a tereptárgyon kell jelölni.
• Ha az útvonal iránya nem egyértelmű, az eltérőnél a helyes irányt a turistajelzéssel azonos színű, fehér alapon elhelyezett görbített (15⁰, 30⁰ … 120⁰) nyíllal jelölik.
• A színjelzést a festék színe mutatja.
• A jó turistajelzés szembetűnő (és mindig jelenlevő) kell legyen, sehol sem lehet hézagos és nem hagyhat kétséget az út nyomvonalának folytatására vonatkozóan.
• Ha egy turistautat megszüntetnek, akkor a jelzéseket vagy eltávolítják, vagy lefestik a háttér színére (pl. fákon barnára), vagy fehér X jellel áthúzzák őket.
• A turistautak (és az erdészutak) kezdetén, végén és az elágazásoknál táblákat helyeznek el, melyeken feltüntetik a jelzést, az irányt, az útvonalat, a távot, a végigjáráshoz szükséges időtartamot és az esetleges veszélyeket (lavina-, köd-, csúszós lejtő, stb.).

Egyéb romániai útvonaljelzések és erdészjelzések: a következő évadban :).